Ugrás a fő tartalomra

Doctor Strange az Őrület Multiverzumában

Nos, Strange eddig nem tartozott a kedvenceim közé, de mostanában, leginkább a What if...?-ben, elkezdetem megkedvelni, és beletörődtem, az MCU jövőjét jelentő multiverzumosdiban ő lesz az egyik vezető karakter most Steve és Tony után. 

Tehát, A Doctor Strange 2. valóban az első Marvel-horror lett?

Miután kisétáltam a moziból, rávágtam volna, hogy ez sok minden volt, de horror nem. De aztán elgondolkodtam rajta. Lássuk tehát, mit nyújt a jelen egyik legnagyobb filmsúdiójának legújabb filmje.

A Marvel filmek ugye eléggé egymásra épülnek, de amit szerintem fontos megnézni előtte, az a Doctor Strange (2016), WandaVision (2021), Marvel's What if...? (2021). Ezt a stúdió még a Pókember: Nincs hazaút (2021)-tal egészítette ki, ami leginkább csak a multiverzum miatt kell, de történetileg egyáltalán nem kapcsolódik, utalás is szégyenletesen kevés van rá.

Elöljáróban azt szeretném mondani, ez a film egy tökéletes lecke volt számomra arról, hogy nem szabad sok teóriát, pletykát nézni, a film megjelenése után pedig csak óvatosan a YouTube-on, mert hát én magamnak jó sok mindent elspoilereztem ezekkel (és ez sajnos már nem az első eset volt, a Pókembernél is benéztem már). Bár, ezúttal az előzetesek is rengeteg dolgot ellőttek, tényleg meglepően sokat. Ezért a történetről most nem is írnék. Csak nagy vonalakban, egy univerzumokon átívelő kalandot kaptunk, amiben Strange és Wanda lettek központi szereplők, az új America Chavezzel oldalukon, aki kapukat nyit univerzumok között. A küldetés egyenes: az ellenség akarja a multiverzum felett álló képességet, ezért üldözi hőseinket, akik meg menekülnek előle. Lényegében ennyi a nagy sztori. Ennek ellenére jó volt, eszméletlen tempót diktálva pörögtek az események, ezzel téve tényleg őrültté a filmet. És nem igazán a multiverzumot.

Ennek a filmnek, az MCU kis híján harmincadik darabjának, az lett volna a legnagyobb feladata, hogy megmagyarázza a multiverzumot, előkészítse a jövőnek, megalapozza, hogy az össze elkövetkezendő mozi (és sorozat) erre épüljön. Nagy felelősség, bizony. Nem igazán teheti meg, hogy csak rábólint a létezésére minden kérdés nélkül, megmutat egy-két dolgot, ami újdonság, aztán meg csak a sztorival foglalkozik. Hiszen akkor nem jönne át mekkora jelentősége van ennek a dolognak! 

De. Megtette. Nem sok újat tudtunk meg a multiverzumról igazából. Persze, voltak dolgok, amiket csak a Skarlát Boszorkány és csak Strange-ék tudtak nekünk megmutatni, de ezek is leginkább az univerzumok közötti kommunikációt segítették, és egy kezemen meg tudnám számolni őket.

Amint az már az előzeteseknek és a plakátoknak köszönhető volt, tudtuk, több Strange is tiszteletét teszi majd a filmben. Ez természetesen nem is lett másképp, és teljesen jól lett megoldva. Mindegyik más, mindegyiknek más a gátlása, célja, motivációja. De végső soron mindegyik Dr. Stephen Strange. És ez volt az egyetlen ok, ami miatt működött, hogy teljesen ismeretlen, új szereplőket raktak be minden magyarázat nélkül. Csupán azért tudtunk hozzájuk kötődni, mivel lényegében már ismertük őket. De meglepően jól működött, ezen keresztül meg lehetett érteni őket így, minden ismeretség nélkül is. 

Tehát Strange most sem lett a szívem csücske, de mindenképp többet kaptunk belőle, valóban volt értelme a főszerepeltetésének, kibővítette a karaktert. Wandának még mindig van olyan oldala, amit nem láttunk, és ő is megy végig karakterfejlődésen. America azt hiszem, ha később még jobban fog foglalkozni vele a Marvel, talán új kedvencem is lehet. Itt viszont egyetlen visszatekintős jeleneten kívül semmit nem tudtunk meg róla és a múltjáról. És igen, ez az a bizonyos 12 másodperces jelenet, ami miatt több országban be lett tiltva a film. Szerintem viszon ezt inkább még bővíteni kellett volna, sokkal többet is lehetett volna mondani szegény lányról, megérdemelte volna. A többi szereplőről meg egyenlőre nem beszélünk. Majd a spoileres részben.

Tehát pozitívum volt számomra a történet, a szereplők, a multiverzum meglepetévendégei, és a fantasztikus tempó, valamint a látvány, amiről eddig nem írtam, de most megragadom az alkalmat röviden. A vizuális effektek nagyon szépek voltak, a varázslatok, az utazás az univerzumok között pedig külön fejezetet érdemelne. Na de akkor most a negatívumok!

Ide tartozik a már fent kifejtett multiverzumos probléma. Túlságosan lazán vette szerintem ezt az akadályt, sokkal érdekesebb, kiterjedtebb, sőt, korszakalkotó lehetett volna. Így sem volt rossz, de nem szólt akkorát, mint tehette volna. Aztán, most kérem szépen, térjünk át arra a problémára, ami kikergetett a világból, ami miatt csalódottan jöttem ki a moziból.

Nos, ez pedig nem más, mint hogy olyan vágási technikák voltak benne, mint egy általános iskola második osztályos anyák napi videóban. Eleinte betudtam annak, hogy jó, különleges akar lenni, bár ne tenné, de egy idő után szimplán csak fogtam a fejem, és nem is tudtam másra figyelni, csak arra, hogy néhány kameraállás és vágás csak... csak miért? Mármint, azért mégis egy Marvel filmről van szó, óriási költségvetéssel, híres rendezővel és egyéb kollégákkal. És mégis. Mások erre a 20-30 évvel ezelőtt menőnek számító stílusra azt mondták, ez Sam Raimi stílusa, a régi filmjei visszaidézése. Én ezeket nem igazán ismerem, szóval így nem tudok nézni rájuk, de nekem ez volt a legzavaróbb dolog a filmben. Ez miatt maradt rossz szájízem.

Na és most válaszoljuk meg a kérdést. Tényleg ez lenne az első Marvel-horror? Miután végigfuttattam egy hosszú gondolatmenetet a fejemben, arra jutottam, igen. Egy 16 karikás, múltbeli stílust idéző horror. Volt benne véres jelenet, mészárlás, jump scare, feszültség fokozó jelenet, amiben lényegében nem történt semmi, és a nyomasztó lelki része is megvolt, bár a felsoroltak egyike sem durván. A múltidézőt pedig ezek technikai megoldása miatt mondanám, valamint a fent említett vágások miatt. Így hozott egy ilyen "retróhorror" érzést, de számomra ezt rossz értelemben. Minőségben lehetett volna sokkal magasabb színvonalú is.

A Marvelnél, mondjanak akármit is, minden rajongó bent fog ülni az utolsó másodpercig, ez tény, és nem én fogom ezt megváltoztatni, de ha még nem láttad, annyit mondanék: ha nem tetszett a film, esetleg felhúztad magad rajta, ne várd meg a stáblistás jelenetet. Van, de felesleges, kiábrándító, nem tesz hozzá semmit lényegben. Ha felidegesített a film, ez csak meg fogja tetőzni azt.

- 10/6 -

És akkor most egy-két spoileres gondolat.

Nos, aminek nagyon örültem, az az Illuminátus tagjainak cameoi voltak. Mert hogy nagy részüket nem nevezném sokkal többnek cameonál. Peggy és Reed fantasztikusan nézett ki, már csak a jelmezek is, de a színészek is szuperül lettel castingolva szerintem. Nagyon remélem, hogy róluk fogunk még hallani, én nagyon szívesen néztem volna őket tovább is, a szívem szakadt bele, hogy ilyen rövid időt kaptak. Arról nem is beszélve, hogy két hét alatt ledaráltam az X-Men filmeket, hogy nehogy lemaradjak valamiről. Hát, nem kellett volna annyira sietnem. És ugyan a mutánsok univerzumában kronológiai baki logikai baki hátán, ezt azért mégis szép malőr lesz befoltozni. 

Wandától nem hiszem, hogy ilyen könnyen megszabadulhattunk volna, na de nem is mintha meg kellene, mivel itt nagyon jó volt, Elisabeth Olsen fantasztikusat alkotott, véleményem szerint a legjobbat a filmben. És kíváncsi vagyok, mi lesz ez után vele.

A Zombi-Strange megoldás NAGYON tetszett. Hogy az elején behozni, majd rögtön ki is iktatni a Defender Strange-t, az is érdekes volt, és óriásit koppant, mikor rájöttem, mi lesz belőle. Mellette sajnáltam, hogy nem a  What if..?-es vonalban kaptuk meg a zombikat, mert az sokkal-sokkal több potenciált rejtene, és őszintén, a sorozatból is az volt a kedvenc részem, a befejezéséről nem is beszélve. Bár ugye semmi sincs kizárva. Na meg amire már előre nagyon rápörögtem, az Zombi-Wanda volt, őt is hiányoltam, de hát még erre is van lehetőség később.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A pókverzumon át 10 pontban

1. Az alábbi bejegyzésben minden erőmmel azon leszek, hogy elvonatkoztassak a tényről, miszerint valószínűleg életem eddigi legrosszabb mozis élményét vagyok túl. Ami (nagyrészt) nem a filmnek köszönhető. A moziteremben több helyen láttam a film közben felvillanó Facebookot, a mellettem ülő férfi aludt, és úgy általánosságban nem volt egy kellemes közösség. Ez valószínűleg azért van, mivel, valljuk be, egy gyerekeket megcélzó filmről beszélünk, így elég gyakori az olyan közönség a moziteremben, aki csak azért jön, hogy a gyerek megnézze amit akar. Ami egyáltalán nem baj, de eléggé zavaró tud lenni. De ahogy mondtam, megpróbálom félretenni ezt a negatív élményem és magára a filmre koncentrálni. 2. Valamint, ezt még így röviden megjegyezném, mielőtt beültünk a filmre, direkt rákerestem, hogy van-e post credit scene, és mivel azt a választ kaptam, hogy nincs, azt nem mondanám, hogy nyugodt szívvel, de hát kelletlenül felálltam, és kisétáltam a moziteremből a stáblista alatt. Nos, tudo

Patrick Rothfuss: A szél neve

Ez a könyv nem egy történetet mesél el. Nem is kettőt. De nem is többet. Hanem arra invitál, hogy kövessük végig egy bizonyos fiatalember életét. Erről az emberről legendák szólnak, annyi történet terjedt el róla, hogy már senki sem tudja mi igaz, és mi nem, így egy krónikás elhatározza, hogy megkeresi Kvothét, a vértelent, a királygyilkost, és leírja az igaz történetét.  Ajánlás Kvothe egy fogadó tulajdonosa, mikor a sors összehozza a Krónikással, aki pont őt kereste, hogy a világon elsőként lejegyezhesse az igaz történetét. Ez a szál, a "jelen",  valójában csak kerettörténetként funkcionál, a könyv legnagyobb részében ezeket a bizonyos feljegyzéseket olvashatjuk, azaz Kvothe életét. Elkísérjük kisgyerekkorától kezdve, még nem tudni meddig, mivel a csekély 800 oldal végén megtudjuk, hogy ez csak a megalapozás volt az igazi történéseknek, szóval lesz még mit olvasni a több, mint 900 oldalas folytatásban is.  Főhősünk egy kitartásában egyedülálló fiatalember, aki olyan okos, h

C. S. Lewis: A varázsló unokaöccse

Narniáról mindenki hallott már. Ám az talán meglepetés lehet (nekem az volt), hogy a könyvsorozat nem a négy gyerekkel, és a ruhásszekrénnyel indult. Ajánlás Történetünk két kisgyerekkel kezdődik, akik akaratukon kívül átkerülnek egy másik világba, ahol eleinte csodás, majd egyre veszedelmesebb dolgok várnak rájuk.  Digory és Polly kalandja egészen rövid, a gördülékeny történet és a nagy betűtípus miatt nagyon hamar el lehet olvasni. Története, írása, fogalmazása meseszerű, egészen fiatalokat céloz meg a történet. Éppen ezért, ez egy olyan könyv, amivel jól be lehet kuckózni egy napra, és élvezni a rövid kalandot. Teremtéstörténetek Minden vallás egyik legnagyobb kérdése a teremtés. Mindegyik kultúra megalkotta a saját elképzelését arról, mégis hogyan  kerültünk ide, ahol vagyunk. Miből lettek a növények, az állatok, ki szabta meg a rendet. Ezekből az ókorban meglehetősen abszurd dolgok születtek, gondoljunk csak például Pallasz Athéné vagy Aphrodité születésére, Zeusz és testvérei tör