Ugrás a fő tartalomra

C. S. Lewis: A varázsló unokaöccse


Narniáról mindenki hallott már. Ám az talán meglepetés lehet (nekem az volt), hogy a könyvsorozat nem a négy gyerekkel, és a ruhásszekrénnyel indult.

Ajánlás

Történetünk két kisgyerekkel kezdődik, akik akaratukon kívül átkerülnek egy másik világba, ahol eleinte csodás, majd egyre veszedelmesebb dolgok várnak rájuk. 

Digory és Polly kalandja egészen rövid, a gördülékeny történet és a nagy betűtípus miatt nagyon hamar el lehet olvasni. Története, írása, fogalmazása meseszerű, egészen fiatalokat céloz meg a történet. Éppen ezért, ez egy olyan könyv, amivel jól be lehet kuckózni egy napra, és élvezni a rövid kalandot.


Teremtéstörténetek

Minden vallás egyik legnagyobb kérdése a teremtés. Mindegyik kultúra megalkotta a saját elképzelését arról, mégis hogyan  kerültünk ide, ahol vagyunk. Miből lettek a növények, az állatok, ki szabta meg a rendet. Ezekből az ókorban meglehetősen abszurd dolgok születtek, gondoljunk csak például Pallasz Athéné vagy Aphrodité születésére, Zeusz és testvérei történetére. De nem csak a görögök alkottak ilyen csodákat, voltak náluk sokkal elborultabb elmék is akkoriban a témában. Sokszor találkozhatunk olyanokkal, hogy állatnak, élettelen tárgynak, esetleg szélnek és hasonlóknak tulajdonítanak az emberek csodás teremtő erőket. Ezekben általában bemutatásra kerül az alapvető természet (nappal, éjjel, égitestek, növények, állatok stb) megalkotása, majd bemutatják, hogy ki mindennek a fejese, kinek van alárendelve az egész teremtett világ, milyen rendszer lesz érvényben.

Ahogy Narnia alapítását olvastam, az jutott eszembe, hogy teljesen olyan, mint egy antik teremtéstörténet. 

Innentől a szöveg a könyvre spoilereket tartalmaz!

Egy oroszlán, aki a semmiből csillagokat énekel elő, majd napot, növényeket, állatokat, képességeket ad az állatoknak, küldetést a hősnek... nagyon antik szaga van a dolognak, ha engem kérdeztek. Konkrétan nem tudnék kultúrát mondani hozzá, de ha egy történelemkönyvben olvasom ugyanezt, simán elhinném, hogy ez egy ókori vallás teremtéstörténete.


Véleményem

Alapvetően egy aranyos, pörgős gyerekkönyv, ami mélységet is kap, megmutatja, hogy a gyerekeknek lehet anélkül is nagy problémája, hogy gonosz királynők támadnák meg őket. A fordulatok egészen kiszámíthatóak, de ezt a műfajban abszolút elnézhetjük neki. És nagyon tetszett a ruhásszekrény megszületésének története.

- 10/8 -

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A pókverzumon át 10 pontban

1. Az alábbi bejegyzésben minden erőmmel azon leszek, hogy elvonatkoztassak a tényről, miszerint valószínűleg életem eddigi legrosszabb mozis élményét vagyok túl. Ami (nagyrészt) nem a filmnek köszönhető. A moziteremben több helyen láttam a film közben felvillanó Facebookot, a mellettem ülő férfi aludt, és úgy általánosságban nem volt egy kellemes közösség. Ez valószínűleg azért van, mivel, valljuk be, egy gyerekeket megcélzó filmről beszélünk, így elég gyakori az olyan közönség a moziteremben, aki csak azért jön, hogy a gyerek megnézze amit akar. Ami egyáltalán nem baj, de eléggé zavaró tud lenni. De ahogy mondtam, megpróbálom félretenni ezt a negatív élményem és magára a filmre koncentrálni. 2. Valamint, ezt még így röviden megjegyezném, mielőtt beültünk a filmre, direkt rákerestem, hogy van-e post credit scene, és mivel azt a választ kaptam, hogy nincs, azt nem mondanám, hogy nyugodt szívvel, de hát kelletlenül felálltam, és kisétáltam a moziteremből a stáblista alatt. Nos, tudo

Patrick Rothfuss: A szél neve

Ez a könyv nem egy történetet mesél el. Nem is kettőt. De nem is többet. Hanem arra invitál, hogy kövessük végig egy bizonyos fiatalember életét. Erről az emberről legendák szólnak, annyi történet terjedt el róla, hogy már senki sem tudja mi igaz, és mi nem, így egy krónikás elhatározza, hogy megkeresi Kvothét, a vértelent, a királygyilkost, és leírja az igaz történetét.  Ajánlás Kvothe egy fogadó tulajdonosa, mikor a sors összehozza a Krónikással, aki pont őt kereste, hogy a világon elsőként lejegyezhesse az igaz történetét. Ez a szál, a "jelen",  valójában csak kerettörténetként funkcionál, a könyv legnagyobb részében ezeket a bizonyos feljegyzéseket olvashatjuk, azaz Kvothe életét. Elkísérjük kisgyerekkorától kezdve, még nem tudni meddig, mivel a csekély 800 oldal végén megtudjuk, hogy ez csak a megalapozás volt az igazi történéseknek, szóval lesz még mit olvasni a több, mint 900 oldalas folytatásban is.  Főhősünk egy kitartásában egyedülálló fiatalember, aki olyan okos, h