Ugrás a fő tartalomra

Batman 2022 /2

 - Erről a filmről napokon keresztül tudnék beszélni, és mikor elkezdtem írni, rájöttem, hogy ez biza nagyon hosszú lesz, így úgy döntöttem, kettőbe szedem. Ebben, a másodikban a zenéről, látványról, hangulatról lesz bővebben szó, hogy miből lett a film, és mivé lehet még, valamint spoileres dolgok, leginkább saját elméletek. Az elsőben a történetről és a karakterekről írtam, itt találod meg: https://meseeblog.blogspot.com/2022/03/batman-2022-1.html -

Nem csak a színészek tettek ki magukért. A zene illett a hangulathoz, és a Nirvana dallama végérvényesen összeforrt a Batmannel, ha eddig nem tette az előzetesével. Méginkább hozzátéve a dark minden mindegy hangulathoz, jobbat aligha találhattak volna. Michael Giacchino ezúttal is nagyon odatette magát, de ezen már fent sem kell akadni, a már hetekkel ezelőtt kiadott témák nagyon jók, és sokszor a basszus olyan frekvenciáin szólt, hogy a moziban a hangfalakból is csak a rezgést lehetett hallani, már azok is kiakadnak rajta. Tökéletesen tükrözik a hangulatot. 

Mielőtt rátérnék a látványra, még a zenéhez visszacsatolva szeretném megjegyezni, hogy ha van amivel nem tudok mit kezdeni, akkor az a nyitójelenet. Az ember valami hasonló, kiakadó basszust várna, erre megszólal egy vidám zene, én meg hirtelen azt hittem nem jó helyen vagyok. Feljön a Batman felirat, de valami még mindig nem stimmel. Hát pedig az volt a kezdőjelenet. És furcsa volt, semmi értelme, de hát ez van, utána sokkal jobb lett.

Szóval látvány. Volt már szó arról, hogy nagyon jól átjött a képregényes stílus. Ez látványban is nagyon ott volt. Csak ezt az egyetlen képkockát nézzétek meg, és mondja azt valaki, hogy nem az egyik eddigi legjobb Batman shot amit valaha lőttek filmben. Ez az egyetlen egy jelenet olyan ikonikus lesz, hogy arra nincsenek szavak. Ugyan már ellőtték az előzetesben, nem véletlen, fantasztikus. Nagy tehetség kell ahhoz, hogy egy egész filmben ugyanazok a színek domináljanak. Volt már rá példa, ott van mondjuk a Csodálatos Pókember 2., amiről az embernek azonnal a kék-piros árnyalatok jutnak eszébe, de ez a film ezt új szintre emelte. Szerintem azt nem is kell említenem, a fényeket kispórolták a költségvetésből, de hát nem is lenne igazán DC/Batman film, ha csak egy jelenet is nappal játszódna, ahol nem esik legalább az eső. A film végig a fekete-narancs-piros-barna árnyalataival játszik, az egészen áthatnak ezek a színek. Már csak a beillesztett képeken látszódik, mindegyik ilyen, és ezzel nagyszerű, akármikor egy képkockáról felismerhető egyediséget teremtettek.
Az összhatás, nem tudok más szót használni rá, már most nagyon ikonikus. Gotham esős, mocskos, sötét utcái, Gordon minden eddiginél realisztikusabb Batsignal-ja, az alvilági basszusokat döngető zene, a Something in the way, a könnyeit bátran kieresztő Selina Kyle, a pszichopata Rébusz, és a világ legnagyobb detektíve újraértelmezték a Batman vibe-ot, és egy teljesen új Batman életérzést teremtettekRobert Pattinson Bruce Wayne-je, aki új fogalmat adott a megtörtségnek és komorságnak, aki annyira emészti magát a múlt miatt, hogy teljesen átadta magát Batmannek, nem is törődve a civil kötelezettségeivel, a saját épségével, csakis a bűnüldözői pályájával foglalkozik. A Batman, aki nem fél odacsapni, de a szabálya még mindig él, nem öl, aki akkora IQ-val rendelkezhet, mint az eddigi összes együtt, a Batman, aki igazán vengeance
Ha Nolan trilógiája volt a realisztikus, akkor új szó kell arra, amit ez a film leművel. A Batman jelmez konkrétan egy páncél, ha rálőnek, meg sem kottyan neki, és emellett rohadt jól is néz ki. Mikor először kisétált az árnyékból, én már ott oda-vissza voltam érte. A Batmobil szintén nagyon menő, a Wayne-kastélyról nem is beszélve. Egy igazi gótikus... Hát, Wayne-es épület, ami elsőre kicsit túlzásnak tűnik, de aztán rájöttem, hogy igazából tökéletes. Ebből és a denevérbarlangból szeretnék még töbet látni, biztos sok érdekesség rejtőzik még ott. 
A film első, és utolsó nagyjából húsz perce volt egy kissé lapos nekem. Az elején még nem igazán tudtam beleélni magam, de aztán beindult az akció, és onnantól kezdve csillogó szemmel néztem. A végén meg, elsősorban, beütött a hosszú játékidő és a mozi keresztezésének hátulütője - már nagyon érett a mosdó, de úgy voltam vele, nincs az az isten, hogy én felálljak innen, és addigra el is fogyott a lendület, belefáradtunk kicsit. A film közben volt egy rész, amit még meg is könnyeztem, ami egy első résznél valljuk be, nem valami gyakori.
A film eredetileg a DCEU része akart lenni, amiben a jelenleg Batman nevét birtokló Ben Affleck játszotta volna a főszereplőt, és rendezte volna a filmet. Majd az idő során a DCEU véglegesen lehanyatlott, és elment a lelkesedés, Affleck otthagyta a rendezői széket, majd hamarosan a film főszerepéről is lemondott. Így evezett át a projekt Matt Reeves kezeibe, és castingolt új Batmant Pattinson személyében, majd nőtte ki magát egy teljesen önálló darabbá. A készítők nagyon biztosak voltak a sikerben, úgy látszik, mivel már az előtt bejelentettek egy spinoff sorozatot, hogy egyáltalán előzetes jött volna ki a filmhez. Jelenleg két spinoff projektről tudunk, mindkettő HBO Maxre készülő sorozat lesz: az egyik Jim Gordont, és a rendőrséget állítja a középpontba, míg a másik Colin Farrell Pingvinjét. Én őszintén az előbbire vagyok kíváncsibb, ugyanis Gordon és Bruce duója nagyon tetszett a filmben. Aztán, hogy mi lehet még ebből a filmből? Trilógia biztosan. Na de azután. A DCEU nyáron a Flash-ben tervezi bevezetni a multiverzumot, amit meg is szeretne tartani, ugyanis a Batgirl forgatásáról már szivárogtak ki Michael Keaton-ról fotók, így még az is lehet, hogy Pattinson-t is belekeverik ebbe. Ez mondjuk azért nem valószínű, mert Reeves kijelentette, hogy az ő Batman-e nagyon földhözragadt, és hát a párhuzamos dimenzió egy kicsit azért neccesen fér bele ebbe.
Értékelés: vizuálisan teljesen újat alkotott, ez fix. Az is biztos, hogy most pár hétig (hónapig?) a Something in the way fog dübörögni a fejhallgatómban. Az egész film nagyon egyedi, minden összahangban van, és imádom, biztos még megnézem párszor a remélhetőleg nem sokára érkező folytatás előtt. Valamint; mondjam el mégegyszer? Robert Pattinson a best liveaction Batman ever.
- 10/9 -

És akkor innentől a spoileres részleg és teóriák következnek
Nos, először is, megmondtam. Tudtam, biztos voltam benne. Nem tudom a beszélgetés melyik pontján esett le, de amint leesett, óriásit koppant. Tudtam kiről van szó, mégis, mikor egy apró pillantást vethettünk az arcára, eléggé hajazott Két-arcra, bár ez valószínűleg csak a fények miatt volt, amiknek a használatához a DC alkotói ugyebár nincsenek hozzászokva. Joker a The Batman univerzumában! Nyilvánvaló volt, hogy ez a trilógia sem fogja kihagyni a Joker kínálta lehetőségeket. Már most libabőrös leszek, ha csak elképzelem a Pattinson Batman-t, ahogy megismerkedik Jokerrel. A már eleve megtört embernek nem hiszem, hogy jót fog tenni az az őrült, nagyon kíváncsi vagyok mit kezdenek vele. Tehát eleve a két Arkham-ben haverkodó gonosz rendelkezésre áll, emellett ott van Pingvin. És akkor most jöjjenek a teóriáim. Az első nem is elmélet, hisz a filmben egész konkrétan megmutatták: Hush létezik/létezni fog! Az egyik újságban feltűnt Elliott neve, majd rögtön utána a papírra volt feste, hogy HUSH. Kell ennél konkrétabb utalás? Ez viszont a következő kérdéshez vezet. Lesz Robin? Ugyanis ő több szálon kapcsolódik a karakterhez. Ha lehete egy tippem, egy nagyon határozott tippem, én azt mondanám, láttunk az elején egy kis fiatalokból álló bűnözőbandát, akik épp beavaták az egyik új tagjukat, a Két-Arcnak kifestett fiút. A színész, aki játsza, Jay Lycurgo. A fiatalember tavaly csatlakozott a Titánok stábjához, és a(z amúgy fantasztikus) sorozatban ki nem találod kit játszik. Timothy Drake-et, aki Batman harmadik Robinja volt. Mármost, a csávó vagy csak nagyon szerencsés, vagy megkezdődtek a DC nagyratörő tervei a multiverzummal kapcsolatban, ami nem lehetetlen. Az egyenlőre név nélküli fiút, akit játszott egyértelműen kiemelték a többi közül, aztán feltűnően elfelejtették, tipikus lepés. A srácból lehetne egy Jason Todd szerű Robin, utána pedig adott egy Joker, esetleg egy Death in the family storyline, ami végtelenül menő lenne. Aztán hallani olyanokat is, hogy Mitchell fia is betölthetné a posztot, mivel vele is egész sokat foglalkoztak, és karakterileg is beillene, na meg a film bizonyos nyitójelenetében egy karddal hadonászik, tehát nyitott lehet a témára. Valamint, Robert Pattinson nemrég azt mondta, szívesen dolgozna egy Robinnal az oldalán, tehát egyáltalán nem lehetetlen, és én leszek a legboldogabb ember, ha ez valóra válik. Másik sejtésem, hogy Selina hamarosan egy Poison Ivy-val fog beállítani. Én már Annika-ra is azt hittem, neki valami nagyon kezdetleges verziója lesz. A befejezéssel én arra tippelnék, a folytatás a No manus land sztorit veszi elő, hiszen ott is egy természeti katasztrófa súlyozott Gothamről van szó, amiben a bűnözők veszik kezükbe az irányítást.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A pókverzumon át 10 pontban

1. Az alábbi bejegyzésben minden erőmmel azon leszek, hogy elvonatkoztassak a tényről, miszerint valószínűleg életem eddigi legrosszabb mozis élményét vagyok túl. Ami (nagyrészt) nem a filmnek köszönhető. A moziteremben több helyen láttam a film közben felvillanó Facebookot, a mellettem ülő férfi aludt, és úgy általánosságban nem volt egy kellemes közösség. Ez valószínűleg azért van, mivel, valljuk be, egy gyerekeket megcélzó filmről beszélünk, így elég gyakori az olyan közönség a moziteremben, aki csak azért jön, hogy a gyerek megnézze amit akar. Ami egyáltalán nem baj, de eléggé zavaró tud lenni. De ahogy mondtam, megpróbálom félretenni ezt a negatív élményem és magára a filmre koncentrálni. 2. Valamint, ezt még így röviden megjegyezném, mielőtt beültünk a filmre, direkt rákerestem, hogy van-e post credit scene, és mivel azt a választ kaptam, hogy nincs, azt nem mondanám, hogy nyugodt szívvel, de hát kelletlenül felálltam, és kisétáltam a moziteremből a stáblista alatt. Nos, tudo

Patrick Rothfuss: A szél neve

Ez a könyv nem egy történetet mesél el. Nem is kettőt. De nem is többet. Hanem arra invitál, hogy kövessük végig egy bizonyos fiatalember életét. Erről az emberről legendák szólnak, annyi történet terjedt el róla, hogy már senki sem tudja mi igaz, és mi nem, így egy krónikás elhatározza, hogy megkeresi Kvothét, a vértelent, a királygyilkost, és leírja az igaz történetét.  Ajánlás Kvothe egy fogadó tulajdonosa, mikor a sors összehozza a Krónikással, aki pont őt kereste, hogy a világon elsőként lejegyezhesse az igaz történetét. Ez a szál, a "jelen",  valójában csak kerettörténetként funkcionál, a könyv legnagyobb részében ezeket a bizonyos feljegyzéseket olvashatjuk, azaz Kvothe életét. Elkísérjük kisgyerekkorától kezdve, még nem tudni meddig, mivel a csekély 800 oldal végén megtudjuk, hogy ez csak a megalapozás volt az igazi történéseknek, szóval lesz még mit olvasni a több, mint 900 oldalas folytatásban is.  Főhősünk egy kitartásában egyedülálló fiatalember, aki olyan okos, h

C. S. Lewis: A varázsló unokaöccse

Narniáról mindenki hallott már. Ám az talán meglepetés lehet (nekem az volt), hogy a könyvsorozat nem a négy gyerekkel, és a ruhásszekrénnyel indult. Ajánlás Történetünk két kisgyerekkel kezdődik, akik akaratukon kívül átkerülnek egy másik világba, ahol eleinte csodás, majd egyre veszedelmesebb dolgok várnak rájuk.  Digory és Polly kalandja egészen rövid, a gördülékeny történet és a nagy betűtípus miatt nagyon hamar el lehet olvasni. Története, írása, fogalmazása meseszerű, egészen fiatalokat céloz meg a történet. Éppen ezért, ez egy olyan könyv, amivel jól be lehet kuckózni egy napra, és élvezni a rövid kalandot. Teremtéstörténetek Minden vallás egyik legnagyobb kérdése a teremtés. Mindegyik kultúra megalkotta a saját elképzelését arról, mégis hogyan  kerültünk ide, ahol vagyunk. Miből lettek a növények, az állatok, ki szabta meg a rendet. Ezekből az ókorban meglehetősen abszurd dolgok születtek, gondoljunk csak például Pallasz Athéné vagy Aphrodité születésére, Zeusz és testvérei tör