Batman 2022 /1

- Erről a filmről napokon keresztül tudnék beszélni, és mikor elkezdtem írni, rájöttem, hogy ez biza nagyon hosszú lesz, így úgy döntöttem, kettőbe szedem. Ebben, az elsőben arról lesz szó, hogy miért vártam ennyire, majd a történetet és a karaktereket kezdtem boncolgatni, a másodikban pedig a zenéről, látványról, hangulatról, és a spoileres dolgokról lesz szó. Jó szórakozást! -

Tehát...

Az a helyzet áll fent, hogy ezt a filmet én már nagyjából másfél éve vártam. Kis történelem: 2020 végén néztem egy videót, amiben a készülőben lévő DC filmekről beszéltek, és akkor írtam fel magamnak a 2022 március 4-ei napot (vagyis nem tudom, lehet akkor még korábbi volt). Én másfél éve számoltam vissza erre a napra. Amikor felírtam, még annyira kis jelentéktelen volt, olyan távoli, hogy szinte igaznak sem tűnt, hogy ebből valaha lehet valami. És elég nehéz volt felfogni, hogy most tényleg itt van, és megyek és nézem... A film megnézése előtti délelőtt rögzítettem pár gondolatom a filmmel kapcsolatban, amolyan elvárások, meg hogy mire számítok: "Pár kritika, első vélemények elolvasása után abban biztos vagyok, hogy a hangulatban nem fogok csalódni. Történetileg nincsenek elvárásaim. Pattinsonról én sosem gondoltam, hogy ne lenne belőle jó Bruce Wayne. Talán csak azért, mert sosem láttam a Twillight-ot. De nem láttam, így én mindig is bizakodva álltam hozzá, és az előzetesek és plakátok megjelenését követően méginkább így gondolom. Arra már most fogadni mernék, hogy Robinra és/vagy Jokerre lesz legalább utalás, ehhez a hangulathoz, amit előzetesen felfestettek, a hírek, amik járnak a filmről, szinte ordítanak ezért a két szereplőért. És valljuk be, ez a mű, ígyis-úgyis emlékezetes lesz, ha jó azért, ha nem, azért. Mert hát Batman, és ez nagy felelősség."

Az a bizonyos nolani realizmus... Hagyjuk már! A lenyomozhatatlan repülővel és hasonlókkal elbújhat ez mellett. Ha az a realizmus, akkor ez a film teljesen új fogalmat érdemel. Ha létezik valódi szuperhősös képregényfilm, akkor kérem szépen, ez az. Minden egyes miliméter, minden egyes másodperc a képregények hangulatát adja vissza, a karakterek borzalmasan hűek az eredetihez, és a sztori is fullosan ott van a témában. Az egészben megvan ez a képregényes életérzés, ami fantasztikus.

Kezdjük a történettel. Nem valami bonyolult. A két éve működő Batman egy sorozatgyilkos után kezd nyomozni a gothami rendőrséggel, vagy legalábbis Gordonnal többé kevésbbé karöltve, miközben megismerjük a mocsoktól, bűnözéstől és gonoszságtól bűzlő Gothamet. A sorozatgyilkosunk nem más, mint Rébusz, aki minden egyes bűntette után hagy egy rejtvényt, ezzel elvezetve a rendőrséget, és elsősorban Batman-t a következő áldozatához. A nyomozás egészen jól követhető, bár arra esélyt sem ad, hogy a néző is bekapcsolódhasson. Ez az egész folyamat tartogat egy-két fejfogós leleplezést, de alapjáraton csak megyünk egyről a kettőre. Ez a Bruce Wayne valóban egy nagyszerű detektív, ahogy azt meg is mondták előre, fantasztikus, hogy vág az esze. A nyomozás során megismerkedünk a Wayne család mocskos titkaival, a gothami mindenen uralkodó korrupcióval, Pingvinnel, Rébusszal, Selinával. Meg Batmannel. Bruce Wayne-nel annál kevésbbé. Innen, azt javaslom, tereljük a szót a karakterek felé.

Ez a film konkrétan egy Batmanről szóló film. Bruce Wayne szinte már csak mellékszereplőnek tűnik, mert annyira eluralkodik rajta a maszkos énje, hogy egyáltalán nem tudja már csak a látszatát sem fenttartani a playboy milliárdosnak. Egyik legjobb jelenet, amikor napközben "kimerészkedik" Alfredhoz, a házon belül, és az ablakon beszűrődő fényre hunyorogni kezd, majd napszemüveget húz. Bruce-ként csak létezik, némán szemléli a környezetét, nagyjából tíz percet igénybevéve a három órából. De igazából szerintem ez így is teljesen jól működött. Valamint, merje csak valaki még egyszer megszólni Pattinsont, és színészi képességeit, ezek után szerintem meggyónta az összes bűnét a szakmában. Mesterien adja át a megtört karaktert, akinek már minden mindegy, csak a bűnüldözés érdekli, és akármit képes feláldozni ezért. Én ki merem jelenteni, az eddigi kedvenc Batman-em. Ugyan beszúrtak egy félmesztelen otthoni kis nyomozgatást, de neki egyáltalán nem ez volt a lényege, és Batman-t ismerve nem is erre vártunk a filmmel és a színésszel kapcsolatban.  Tényleg fantasztikus lett, szeretnék még többet belőle. Mintha csak a képregények lapjairól lépett volna ki. Kinézetre és személyiségre is, egy igazi Batmant kaptunk. Gordon felügyelő is nagyszerű volt, a dinamikájuk Bruce-szal az egyik legjobb dolog a filmben. Jim és a "kis barátja", akit mindenki kihajítana, de ő mégis odahívja a nyomozásokra. Alfred nem kapott sok játékidőt, de nagyban meghatározta Bruce személyiségét, általa ismertük meg legjobban, és ő is rengeteget segített neki. Eleinte még vele is hidegen bánik, visszautasítóan, távolságtartóan, ami újdonság volt viszont a karaktertől, furcsa. De később, szintén miatta, Bruce azt is elmondja, fél - nem a haláltól, dehogyis, neki már mindegy, hanem attól, hogy megint elveszít valakit. És amiért fel lehet nézni rá, hogy ettől a sötét, rideg karaktertől függetlenül be merte vallani, Alfrednek, ami azért mégis arról árulkodik, hogy ő az egyetlen ember, akinek akármennyi betekintést enged az életébe, és megmutatja, mennyire is emészti még húsz év után is magát a szülei halála miatt. Selina karaktere jó volt, őszinte, reális, és tartogatott meglepetéseket, még azoknak is, akik jobban otthon vannak a képregényekben. Bruce-szal köztük a kémia egész jó volt, az első csóktól kezdve, amit ketségbeesésben váltottak és a megnyugvás remélték tőle, egészen addig, amíg már valóban féltették, és óvták egymást. Pingvin karaktere szinte már humorforrásként szolgált. Sőt, egész konkrétan az volt. A jelenetei alatt hangosan felnevettünk, ami egy ilyen szinten komor DC filmnél azért óriási szó, főleg hogy teljesen beleillett a képbe. A beszólásai jó helyen voltak, illettek egy ilyen alvilági emberhez, tényleg viccesek voltak, és egyáltalán nem rontott az egész filmet átható sötétségen és romlottságon. Falcone számomra kicsit idegen volt, bár őt nem is ismerem annyira. A Rébusz félelmetesre sikerült, tényleg el tudod hinni, hogy ez a pszichopata képes ezekre a borzalmas dolgokra. Mint már mondtam, a rejtvények jók, de nem tud a néző gondolkodni rajtuk. Az embernek teljesen elmentek otthonról, amiről ő maga is tanúbizonyságot tesz a vége fele minden gátlás nélkül. És, ahogy ez lenni szokott, van a mondandójában valami igazság is. Azt mondja, ő együtt dologik Batmannel. És aztán elmondja miért, te meg fogod a fejed, és félsz - mert igaza van valahol. A film főgonoszaként jól funkcionált, és a legjobb választás ha a karakter detektív oldalát akarják kiemelni, és itt egyértelműen ez volt a cél, nagyon jól is sikerült, tényleg a kettő nagyon összeillik. A befejezés miatt nagyon kíváncsi vagyok, hogy a jövőben hogyan veszik még elő, nagyon merész volt, de számítottam rá.

A színészek szép munkat végeztek, mint már mondtam, Pattinson nagyszerű volt tényleg új kedvenc Batman, de a többiek is jók voltak. Talán Fancone-hoz nem illett annyira a castingolt John Turturro, de mindenki jól játszott.

Röviden az itt feszegetett témákkal kapcsolatos értékelés: nem tudom elégszer elmondani, Pattinson Batman-je egy óriási pozitív csalódás, megkönnyebbülés az emberiségnek. Sajátos hangulattal ruházta fel a karaktert, egy teljesen új szemszögből. A történet folytatásért kiált, de már tudjuk, jön a trilógia, nem kell félni!

- 10/9 -