Ugrás a fő tartalomra

Uncharted

Nagyon kevés, konkrétan annyi tudással ültem be a moziba, hogy valami kincskeresős akiciófilm lesz, amit videójátékból adaptáltak. Ééés tudod mit? Az is volt.

...de ez jó is benne.

Tehát a videójátékot nem ismertem, és igen, bevallom, Tom Holland miatt néztük ki magunknak a filmet. Viszont nem csak az aranyos színészt kaptuk, nem volt túltolva, de azért megvillantottak belőle annyit, hogy ne legyen fölösleges a tinisztár megnyerése. Holland 90%-ban Peter Parker-t hozza, ami nem tudom mennyire reális az eredeti karakterhez viszonyítva, de nem is baj, itt is teljesen jól elvolt a kis naiv, aranyos zseni személyiség. De tényleg megszerettem, szóval szerintem működött ő elég jól így is.

Mark Wahlberg is jó volt, de a nyolcvanadik szóvicce után már csak a fejemet fogtam. A párosban megvolt a fejlődés, működött, és jó volt. Nem csak kettőjük, de az összes szereplő között megvolt a tolvajokat jellemző ösztönös bizalmatlanság, és ahogy Nate próbált ez ellen tenni, az nagyon jó volt. A mellékszereplők is megvoltak, kellő motivációval és jó szerepekben, a színészek is rendben voltak.

A sztori mondjuk nem egy nagy durranás. Kell a kincs, ezért meg kell keresni. Egész konkrétan. Ez mellett természetesen a már feljebb részletezett karakterek kapcsolatainak alakulása a fő téma. Azt már máshonnan is lehetett hallani, hogy kiszámítható, de ha őszinte akarok lenni, én egyáltalán nem gondolkoztam közben. És ezt a filmet így is kell nézni: leülsz, és kikapcsolsz. Ez egy szórakoztató film, nem a nagy okosságaiért nézzük, hanem az akciók miatt, hogy elrepítsen a világ túlsó részére, hogy a hétköznapokból kiszakítva egy ideig más problémáival tudj foglalkozni a sajátjaid helyett, hogy izgulhass, hogyan oldják meg a helyzetet, amikor szorul a hurok szereplőink nyaka körül. Nem úgy kell nekiállni ennek a filmnek, hogy egy összetett, újszerű történetet várunk. Mert azt nem fogod megkapni. Én egyáltalán nem gondolkodtam a film közben, így nem ismertem fel igazán az egyértelmű, kiszámítható fordulatokat, mert nem kerestem. A karaktereket figyeltem, és az akciót. Mert ebben az a lényeg, és abban nagyon jó volt. Az akciójelenetek tényleg szépek, izgalmasak voltak. Tetszett, hogy Nate nem egy profi harcos (hiszen miért is lenne az, honnan tanulhatta volna meg), inkább hagyatkozik okos cselekre, mint testi erejére. 

Maga a kincskeresés viszont érdekes. Keresztény mitológián alapuló nyomok, probléma-megoldás-előrehaladás-előröl előre épülő történetvezetés. Magyarul, megvan hova kell eljutni, elméletben. Ki kell találni hol van pontosan az a hely, majd eljutni oda nyomok segítségével, amik keresése közben különböző akadályokba ütköznek hőseink, majd megoldást kell találniuk rájuk, hogy előrébb jussanak. Aztán jön a következő akadály, és megoldás, és így tovább... De ennek a filmnek nem is kelett ennél több. A nyomok jól el vannak rejtve, és csak fogod a fejed, mikor előrehaladnak, mindig meglepő helyről érkezik.

A zene is fantasztikus, illik a filmhez, hozza a videójáték hangulatot, tényleg lehetne egy játéknak is a háttérzenéje, nagyon találó lett, már a moziban ülve feltűntek a jó dallamok. Már ha csak hallgatom, látom magam előtt a tengeri kalandokat, a repülőt, a szép zöld szigeteket...

És innen evezzünk át a következő témára: a látványvilág. Szerintem teljesen rendben volt, és bár nem tudom mennyit vettek fel zöldháttérrel, és mennyit valós helyszínen, nekem teljesen igazinak tűnt. Tetszett a látvány is összességében. Egyáltalán nem ismerem az alapot, de nagyon átjött a vizuális hangulat is. Minden jelenetben volt valami különleges, amitől tényleg egyedi lett. Nem tudnám megmondani mit, de valamit nagyon jól csináltak.

Végszó: az írás közben a filmzenét hallgattam végig, és megállapítottam, hogy egyre inkább úgy gondolom, nagyon jó volt! Ez egy szórakoztató, kikapcsolódásra jó film, elszakadni két órára a valóságtól, és elrepülni egy kalandra. Az akció, ami fontos benne, az nagyon jó, a színészek is szépen teljesítettek, a karakterek is jók, a vizualitás és zene nagyon menő, áthatja az egészet valami igazi vagány videójátékos hangulat, ami még úgy is megfogott engem, hogy nem ismerem az eredetit. A végével, és a stáblista utáni jelenettel tudtunkra adta, hogy számoljunk a folytatással, meg hát mondogatták is akik értenek a sztorihoz, hogy ez még csak az előzménytörténet volt... szóval én izgatottan várom, és ezt is biztos meg fogom még nézni többször. Kezdem azt hinni, hogy elfogult vagyok, de tudod mit...?

- 10/9 -


Egy kis utólagos kiegészítés: miután még ötmilliószor meghallgattam a film fő témáját, rájöttem, hogy mire hasonlít a zene. Dvořák Újvilág- szimfóniájára. Ami mondjuk nem teljesen lehetetlen, mert végülis az is egy tengeri kalandot ír le. Érdekes szerintem, lehet nem alaptalan.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A pókverzumon át 10 pontban

1. Az alábbi bejegyzésben minden erőmmel azon leszek, hogy elvonatkoztassak a tényről, miszerint valószínűleg életem eddigi legrosszabb mozis élményét vagyok túl. Ami (nagyrészt) nem a filmnek köszönhető. A moziteremben több helyen láttam a film közben felvillanó Facebookot, a mellettem ülő férfi aludt, és úgy általánosságban nem volt egy kellemes közösség. Ez valószínűleg azért van, mivel, valljuk be, egy gyerekeket megcélzó filmről beszélünk, így elég gyakori az olyan közönség a moziteremben, aki csak azért jön, hogy a gyerek megnézze amit akar. Ami egyáltalán nem baj, de eléggé zavaró tud lenni. De ahogy mondtam, megpróbálom félretenni ezt a negatív élményem és magára a filmre koncentrálni. 2. Valamint, ezt még így röviden megjegyezném, mielőtt beültünk a filmre, direkt rákerestem, hogy van-e post credit scene, és mivel azt a választ kaptam, hogy nincs, azt nem mondanám, hogy nyugodt szívvel, de hát kelletlenül felálltam, és kisétáltam a moziteremből a stáblista alatt. Nos, tudo

Neil Gaiman: Sandman - Az álmok fejedelme

Nagyon kíváncsi voltam már erre a képregényre, mivel, ugyan lehet, hogy csak a készülő sorozat, és a most kiadott negyedik rész miatt, de mostanában megint nagyon istenítették az emberek, úgyhogy úgy éreztem, mivel még az írótól semmit nem olvastam eddig, most már itt az ideje nekem is belenéznem a Sandman univerzumába, viszont fogalmam sem volt mire számítsak. Az álmok - egy nagyon jó téma szerintem. És a karakter, akivel megszemélyesítette Gaiman ezeket, egy nagyszerű szereplő, aki az első percektől kezdve elragadott. Álom egy megtört, megalázott, kirabolt, erejétől megfosztott férfi, egy uralkodó, aki, mikor hetvenévnyi fogság után kiszabadul, mindenét romokban találja. Birodalma összeomlott, teremtményei eltűntek, ereje alig van. Megpróbálja újra összerakni életét, és ez volt a kötet legizgalmasabb, és legjobban megírt része szerintem. Érdekes, logikus, érzelmes. Ha csak az elejét nézzük, ezt a részt, akkor csont nélkül kedvenc lenne. Álom mellett Halál is egy nagyon jó karakter, k

Patrick Rothfuss: A szél neve

Ez a könyv nem egy történetet mesél el. Nem is kettőt. De nem is többet. Hanem arra invitál, hogy kövessük végig egy bizonyos fiatalember életét. Erről az emberről legendák szólnak, annyi történet terjedt el róla, hogy már senki sem tudja mi igaz, és mi nem, így egy krónikás elhatározza, hogy megkeresi Kvothét, a vértelent, a királygyilkost, és leírja az igaz történetét.  Ajánlás Kvothe egy fogadó tulajdonosa, mikor a sors összehozza a Krónikással, aki pont őt kereste, hogy a világon elsőként lejegyezhesse az igaz történetét. Ez a szál, a "jelen",  valójában csak kerettörténetként funkcionál, a könyv legnagyobb részében ezeket a bizonyos feljegyzéseket olvashatjuk, azaz Kvothe életét. Elkísérjük kisgyerekkorától kezdve, még nem tudni meddig, mivel a csekély 800 oldal végén megtudjuk, hogy ez csak a megalapozás volt az igazi történéseknek, szóval lesz még mit olvasni a több, mint 900 oldalas folytatásban is.  Főhősünk egy kitartásában egyedülálló fiatalember, aki olyan okos, h